Jó reggelt
Reggeli a szállodában.....svédasztalos.......európai kinézetű............inkább nem mondok véleményt. Nekem mindig a legnagyobb bajom a kenyérrel van. Nem tudnak rendes magyar kenyeret sütni.De majd megtanítom rá őket. Olyan édes, szeletelt toaszt kenyeret kaptunk ami sem a rántottához, sem a lekvárhoz nem nagyon passzolt. Mivel sok náció megfordul a szállodában igyekeznek igazi INTERNATIONAL CUISINE-t összehozni. Van itt kínaiak kedvenc "takonylevese" rizstésztával, tavaszi tekercs, tojás 7 féle képpen elkészítve, angoloknak barna puding - mondjuk én speciel jobb szeretem a véreshurkát, de azt sem reggelire :-))) 100 % gyümölcslé igazi gyümiből, meg olyan finom tea, hogy csak na.
Kínában is a legnagyobb problémát a kenyér hiánya okozta. Pár nap után kínunkban a Pizza Hut-ba mentünk enni, mert a pizza tésztája legalább kicsit kenyérfélére hasonlít, de itt is pórul jártunk mert televágták a pizzánkat halszószos, szójaszószos csirkekockával, amit sehogy sem tudtam magamba erőltetni. Minden porcikám tiltakozott ellene, így megmaradt egy halom pizza, amit vendéglátónk aranyosan becsomagoltatott nekünk, mert pazarlásról szó sem lehet egy olyan országban ahol milliónyi ember éhezik. Mi hülyék meg elvittük a szállodaszobára, hogy másnap reggel a csontkeménnyé száradt, halszśztól bűzlő pizzamaradékot kidobjuk a kukába, de addigra már mindenünk halszósz illatfelhőbe burkolózott. Aki látta már hogyan készül a halszósz az most biztosan abbahagyja az olvasást, hogy kiszellőztessen egy kicsit, mert már ő is érzi, azt az átható       " illatnaknemnevezném"     édeskés-savanyú szagot.
Utó irat kínai gasztro kitérésemhez: Az utolsó előtti napon a taxiból láttunk egy francia pékséget. Ha Hangzhouban jársz akkor ne feledd van remény.:-)

Kuala Lumpur -  streets

Reggeli után irány a város, sajátos módon gyalog toronyiránt a Petronas tornyok felé. Igazából azért is nagyon jó, hogy szinte mindenhonnan látni az ikertornyot, mert tökéletes tájékozódási pont. Kiléptünk a jó meleg utcára belőttük a célt és csak mentünk végig a fő utcán. Az emberek kicsit megbámulnak, kedvesen mosolyognak, köszönnek.  
Gyalog - a legjobb módja, hogy megismerd a várost. Közvetlenül találkozol az emberekkel, és elbeszélgethesz velük, láthatod a mindennapi életüket.Már az  első pillanatban feltűnt, hogy milyen jól megfér egymás mellett a kis faház meg a hatalmas irodaház. Sőt még a régi fákat is meghagyták
így olyan ligetes feelingje van az egésznek. Jobb kézről az  EON Bank " szerintem majdnem üres !" épülete mgasodik míg bal kézről egyszerű faházak sorakoznak mindennel ami ehhez jár, kiskert, tyúkok, teregetett ruhák. 
Az első akadályt is nehezen vettük. Átmenni egy négysávos úton szinte lehetetlen volt, vagy legalább is kész öngyilkosság. Úgy tünt, akik a másik felén voltak, azok már eleve oda születtek. Jó csak vicc volt. Átkelni a legbiztonságosabban a felüljárókon lehet, na meg persze a legfárasztóbban is. Mentünk mendegéltünk, vagy3 percig, amíg egy kis "faluba" nem értünk. Itt aztán tényleg olyan érzés fogott el, mintha egy maláj falut ottfelejtettek volna a metropolisz közepén. Autók, motrok parkoltak a házak előtt. Az udvarban kutyák ugattak, csirkék furkostak, Az egyik ház előtt olyan 17 év körüli srác a motorján ülve, épp az ebédjét fogyasztotta. Zacskósleves, de szó szerint. Nagyon praktikus, szinte mindent zacskóból isznak meg, levest kávét...
Egy sima nejlonzacskó amibe egy szívószálat tesznek, hogy ezen keresztül szívják ki a nemtommmmit, mondjuk a massala teát, ami egy füszeres barna lé. Ha nem úgy állsz neki a massala ivásnak, hogy az ízlelőbimbóid várják a hazai tea ízét, vagy a tejeskávéjét, mert kinézetre ahhoz hasonlít leginkább, akkor talán még megszeretheted. Egy teljesen más ízvilág. Ez olyan lehet, mint mikor a magyar ember megkóstolja a kofolát. Kóla ízt vár, de helyette jön a kesernyés ízű kofola, meg a csalódás. Na ezt elkerülendő mielőtt megkóstolnád - ajánlom első alkalommal a pohárból fogyasztani, majd később lazán ki lehet próbálni a zacskós szívószálas limited editiont is- gondolj bele mit várhatsz egy olyan teától, amiben eleve tej van citrom helyett, meg feketebors, fahéj, szegfűszeg- tudod amit a forralt borba teszünk otthon, meg kardamon, köménymag és nem utolsó sorban gyömbér azaz kanadadrájíz. NOOOOORMÁLIS?  Az.
Annakidején anycikám csak annyit mondott volna erre Fiam ne idd, meer ettő "befo...sú". Igaz akkor még a tea csak fekete volt, ja meg a valami melléktermékeként előállított szintiszta kémia az ESPRESSO tea, amit abban a kibonthatatlan jaros dobozban árultak. Ittuk mint indiaiak a massalát. Ez egy vadiúj szólás-mondás most találtam ki :-DD  Na de az se semmi ahogy habosítják a massalát, nagyon látványos. 

 Ahogy kikecmeregtünk a házak kozül, elzárta utunkat egy autópályaszerűség beton fala, úgyhogy nem maradt más mint lemenni a metróba. Első meglepi a mínusz húsz foknak tünő hideg. De ami nagyon ötletes volt, hogy itt a sineket automata ajtós üvegfal választja el a várakozó emberektől, aminek két elnőye is van, nem viszi le a huzat a fejed, ha jön a szerelvény, gondolom a klíma miatt van, a másik pedig a sikeres öngyilkosságok száma nulla. Hátránya talán csak annyi, hogy Bruce Willisnek kisebb az esélye a peronra ugrani a szerelvény elől az utolsó pillanatban.- habár biztos van neki hozzá kulcsa, Na mindegy.
Egy kis segítség a közlekedéshez: http://www.myrapid.com.my/rail/routes
Utaztunk vagy egy megállót Kampung Baru-tól egészen a KLCC megállóig, ahol is a Petronas ikertornyai vannak. Hatalmas rozsdamentes acélkukoricák.

Petronas Twintowers

Kuala Lumpur

Szokásos ámulás, csodálkozás, fényképezkedés meg a húdemarhanagy után bementünk jegyet váltani. Még sikerült aznapra venni jegyet a Skybridge-re. Kb. délután negyed 1 volt, és már csak a fél 5-ös toronylátogatásra kaptunk jegyet. Ismerőseim mesélték, hogy ők reggel álltak sorba, és így is csak másnapra kaptak jegyet. A belépő 10 ringit lehetett. Mivel volt még pár óránk elindultunk a TV torony felé. Sétálva kb. 15-20 percnyire van az ikertornyyoktól. Hatalmas fák alatt sétáltunk, ami kellemes árnyékot nyújtott. Maga a belváros nagyon tisztának mondható , sehol egy eldobott szemét vagy kutyaszar.Ottlétünk során nem is találkoztunk kutyasétáltatóval. Persze ez a tisztaság a belváros sugárutaira érvényes csak.
Folyt. kov.

Megérkezés


Megérkeztünk  a Kuala Lumpuri reptérre. Semmi komoly ellenőrzés, csak felszedtük a csomagjainkat és irány kifelé. Gond nélkül pénzt váltottunk, majd kicsit tanácstalanul tájékozódtunk.  El kellett dönteni mivel is jutunk be a városba. A taxi lett volna a legkézenfekvőbb, mivel az egész a szállodáig vitt volna, de mi inkább a KLIA Expres gyorsvasutat választottuk. – Nagy kaland.

Fejenként 35 ringitért vitt be a KL Sentral állomásra.  Ugyanez az út taxival kb. 100-150 ringitbe került volna egész a szállodáig. Busszal a legolcsóbb bejutni a reptérről. Az  EXPRESS COACH  csak 10 ringit (kb. 2,50 juró) a felnőttnek és 6 ringit a gyereknek. itt van egy kis segítség:  http://www.klia.com.my/.
Itt mindent információt megtalálsz ami a reptérrel kapcsolatos. Hol találsz éttermeket, bárokat, hol van játszótér a gyerekeknek, hogyan és mivel juthatsz be a városba,  ja és az érkező és induló gépekről is itt tudhatsz meg mindent. A leggyorsabban a KLIA Expres visz be egészen a KL Sentral állomásig, ami a fő közlekedési csomópont a város szivében. Taxival autópályán jutunk be a városba, csak megjegyzem aki F1 rajongó az nyitott szemmel utazzon mivel a reptértől nem messze SEPANG- ban található a Sepang International Circuit a Forma 1 maláj otthona. Leglassabban a busszal jutunk be, de ez a legolcsóbb is.

KL SENTRAL
Ha megérkezel  a KL Sentral állomásra, az már fél siker. Egy hatalmas multifunkcionális állomás ez, ahová  befut a már említett KLIA Expres, KTM Komuter - ami  a HÉV-nek felel meg, KTM Intercity, a RAPID KL 2 vonala a KELANA JAYA és az AMPAG LINE - ez a metró megfelelője, és végül a KL Monorail függővasút is. Itt érdemes egy kicsit elidőzni és megkeresni az INFO irodát, ami a kijárat közelében van. 
Egy nagyon készséges, kedves hölgy minden fontos információval ellátott bennünket, térképekkel, a fontos látnivalók leírásával, és bejelölte a térképen melyikhez hogyan jutunk el. Ez egy nagy nyüzsgő állomás, gyoséttermekkel, kis üzletekkel és ami talán a legfontosabb egy AIR ASIA irodával. A sok információval 
irány a kijárat ahol taxisok hada fogadott. Lecsapott ránk egy kisbuszos csomagok be, kis eggyezkedés után irány a szálloda.Mint később kiderült kicsit borsos áron vitt el a szállodánkig. 30 Ringitben eggyeztünk meg. 
Persze ez a 30 ringit, ami 7,50 jurónak felel meg csak itt sok, próbálj meg taxit fogni 2100 forintért Pesten.
:-)) . Ami viszont a szerencsénk volt, hogy rögtön tudta merre kell menni.De erről majd később írok érdekes sztorikat.
A szállodában már szivélyesen vártak minket. Pár perc adminisztráció után már húztunk is a szobára mert annyira el voltunk fáradva, hogy nem vágytunk mi a WELCOM drinkre sem csak egy jó zuhira, meg az ágyra.

Szobánk a 8. emeleten volt, egyenesen a Petronasra néztek. Már besötétedett mire összeszedtük magunkat.

Hát a látvány magáért beszél asssszem. Esti kivilágításban talán még szebb a város, mint nappal, és a meleg is elviselhetőbb azoknak akik nem szeretik a forró klímát. Pár órája érkeztünk, de máris a nyakunkba vettük a várost, vagyis ahhoz már egy kicsit késő is volt ezért csak a szálloda és környéke jöhetett számításba. Aki járt már Ázsiában az tudja miről beszélek., amikor azt mondom " igazi ázsiai feeling ". Ahogy kiértünk az utcára megcsapott a jó meleg esti szellő. Irány a fő utca forgataga. A kisebb felhőkarcolók között jól megférnek a kis földszintes lakóházak, és a kisebb emeletes épületek is. Este 10 óra lehet, de még mindig zsong a város. A mellék utcák is megtelnek ilyenkorra műanyag székekkel, asztalokkal, emberekkel, kifőzdékkel. Ahol nappal csak koszos kis üres sikátort látsz , ott estére benépesedik az egész és egészen késő éjszakáig üldögélnek, beszélgetnek az emberek, s közben ezerrel megy a kifőzde biznisz. Gyengébb gyomrúaknak nem ajánlom, mert  lehet, hogy elmegy az étvágyuk, ha a lábuk alatt elfut pár ártatlan, hatalmnas ropogós csótány. Olyanok mint a nagy cserebogarak,  csak sokkal fürgébbek, rájuklépni szinte lehetetlen mert annyira gyorsak. Sőt ha akarnak még repülni is tudnak. Jó éjt, vagyis jó étvágyat :-)

Kuala Kumpur Malajzia

Éjfél tájba elcsendesedik a város nagy része, bezár a sok " kispiszkos ". Ez egy nagyon találó szó ezekre a helyi slowfood-okra amit G. Laci- tól loptam . Na szóval összepakolják a gázpalackokat, a műanyag székeket, fazekakat, üstöket, és reggelre megint csak egy koszos kis mellékutcává változik az esti dínomdánom színhelye.Egy kis tájékozódás után irány vissza a szálloda. Guud nájt. Próbálunk elaludni, de a kultúrsokk még csak most jön ránk. Mert igen , aki még nem járt keleten az nem igazán tudja milyen érzés  az mikor merőben más benyomások, hatások érik az embert mint otthon. Na ez a KULTÚRSOKK . Otthon nem valószinű , hogy jó étvággyal ennél az utcán, egy tákolt sátor alatt, egy nem mai gyártású, szétszakadni készülő széken  olyan kaját amelyik 10 percel előtte még mozgott. Fantasztikus eufória vesz körül. Az időeltolódásnak meg a sok élménynek köszönhetően a nagy fárasztó utazás ellenére is csak hajnali fél kettőkor tudtunk elaludni.